Üdvözlöm és köszönöm, hogy weblapomat meglátogatta!

V. Löwenherzig kennel néven kezdtem a „kutyatenyésztést” rottweiler fajtával. Sajnos kutyáim egészségi állapota miatt ez nem tartott sokáig.

A közép-ázsiai juhászkutyával 1991-ben ismerkedtem meg. Az első benyomásom a fajtával kapcsolatban a - túlélésre való hajlam - nyers formálatlan ősi alkat volt.

Első kutyám Iszlámi Ani „Zulejka” 1992-ben került hozzám. Ez a szuka alapozta meg a tenyészetemet. (Ő lett az „ősanya”.) Utódait több generáción keresztül úgy próbáltam kiválogatni, hogy hasonló típust és formát mutassanak. Néhány alom még V. Löwenherzig kennel néven lett törzskönyvezve, de később 1997-ben kiváltottam a Szamarkandi kennel nevet.

Ezekben az időkben sajnos még Magyarországon vérvonalakról, nevekről nem igazán lehetett tudni. Szakanyagok, könyvek sem álltak rendelkezésre. A kiállítások győztes kutyái voltak az irányadóak és követendőek. A 90-es évek végén érdeklődni kezdtem az ukrán kutyák iránt. Ennek köszönhetően megismerkedtem több ukrán tenyésztővel, akik nagy segítséget nyújtottak néhány vérvonal megismerésében. Videós anyagokat, újságokat küldtek, persze kölykök eladása volt a céljuk. 2002-2003-ban be is került néhány kutya ezekből a tenyészetekből Magyarországra. A videós anyagokban volt néhány türkmén felvétel is, amelyeken elképedve néztem, hogy az eddig általam látott kutyák nem igazán hasonlítanak a felvételeken látott kutyákra. Bár kiállításokra a kutyáimat ritkán hordtam, de az eseményeket  nyomon követtem. Azok az egyedek, melyek emlékeztettek a felvételen látott kutyákra, küllemi kiállításokon jó, nagyon jó minősítéssel küldték ki a ringekből. Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, amire nem tudtam a választ, vagy csak sejtésem volt róla.

Beszereztem még több videós anyagot, újságokat, könyveket, megkerestem azokat az embereket, akiknek köze van a kutyáim vérvonalának kialakulásához, felvettem a kapcsolatot az Akupunktúra kennel tulajdonosával.

Egy kennel látogatás kapcsán megismerkedtem Strobán Róberttel. Néhány beszélgetés után rájöttem, hogy a fajtával kapcsolatos gondolkodása, érdeklődése megegyezik az enyémmel. Később már együtt kerestük a kérdésekre a válaszokat. Az elmélyült kutatómunka hatására nem csak a saját kutyáim, de a fajta is nagyjából feltérképeződött előttem. 2005 körül azt vettem észre, hogy a klasszikus közép-ázsiai juhászkutyák, az úgymond „kultúrtenyésztett kutyák” már szinte egyáltalán nem érdekelnek, annál inkább az őshonos bennszülött kutyák és a farkasölők. Az eddigi Magyarországon fellelhető, a fajtával kapcsolatos információs anyagokból alkotott képem teljesen megváltozott. Csalódottnak, becsapottnak éreztem magam.

Sokkal jobban kezdett érdekelni a fajta történelme, mint a „tenyésztése”. Megismerkedtem néhány olyan tenyésztővel, kutyatartóval, akik célja a türkmén farkasölők tiszta vérben való megőrzése. Nekik köszönhetően rálátást kaptam különböző vérvonalakra, leszármazottakra és ezek örökletes vonásaira.

A tisztavérűség és keveredés kapcsán, a közép-ázsiai és a kaukázusi országok őshonos kutyáinak a jellemzői (megjelenés, forma, méret, viselkedés, jellem…) a tapasztalataim szerint egy-egy alomban visszautalásként nagyon szépen megjelennek. Sajnos ezek az egyedek az európai tenyésztési szemléletnek és a küllemi kiállítások által meghatározott céloknak nem felelnek meg. Selejteknek nevezik, holott eredeti funkciójuknak talán ezek felelnének meg legjobban.

Saját kutyáim származása kapcsán látókörömbe kerültek a Kaukázus őshonos kutyái és a kaukázusi farkasölők. Azt gondolom friss és új témakör, úgy kezdő, mint tapasztaltnak tartott közép-ázsiai juhászkutyával foglalkozók körében. A magyarországi közép-ázsiai juhászkutya állomány elég nagy százaléka hordozója ezen kutyák vérvonalainak, amit sajnos kevesen tudnak, pedig bizony e témakör is tartozéka a fajtaismeretnek.

A fajta történelmének, kialakulásának az alapjai az őshonos bennszülött kutyák. Csupán ha a lehetőségekhez mérten, könyvekből, szakanyagokból, tapasztalatcserékből, stb. valamilyen szintű rálátást kapunk a különböző országok bennszülött kutyáira, akkor megkaphatjuk a választ napjaink állományának küllemi és jellemi sokszínűségére.

Magyarország területéhez képest óriási a fajta egyedszáma, amely a következő kérdéseket veti fel:

        -  Szükség van-e ennyi kutyára?

        -  Kell-e őket tenyészteni?

        -  Ha igen, akkor kinek kell? 

        -  Mire fogja használni?

        -  Lesz-e feladata?

        -  Egyáltalán helytálló-e a tenyészteni szó?

A fajtára nézve a kiállításokon való részvét nem munka, nem feladat. Persze lehet sok mindenen filozofálni. A területi adottságok és a tartási körülmények miatt, nagyon kevés kutyának tud kiteljesedni a jelleme. Ma már tulajdonképpen az új gazdinak kell garanciát adni, hogy megbecsüli és szeretettel viseltet a vásárolt vagy kapott kutyával szemben. Egy kutya értékét nem az érte fizetett összeg határozza meg. Magyarországon, már akár 20.000,- Ft-ért is lehet kölyköt vásárolni, de kérhetnek érte 200 - 300.000,- Ft-ot is. Persze ez sok mindentől függ, de talán legjobban az eladó készségtől. Egy laikusnak szépen fel lehet vázolni a kölyök bajnok felmenőit, nagy valószínűséggel úgysem tudja, miről van szó. Lehet hivatkozni a türkmén ősökre, de milyen alapon? A régi türkmén kutyák nem felelnek meg napjaink kiállítási követelményeinek. Ezeket a kutyákat sohasem tesztelték csibészeléssel, ezek a kutyák soha nem voltak megszűretve diszpláziára, senki nem nézte, hogy meg van-e minden foguk.

A fajtával foglalkozók nagyobb százalékának a kiállítások által meghatározott irányvonalak a kitűzött céljaik. A fajta ősi mesterségéhez szükséges jellem, felépítés, méret, stb. kezd eltűnni.

"Hogy milyen lesz a fajta? Függ a tudástól, gyakorlattól, befolyásolható személyiségtől.

Különbözőképpen nevezik őket: tenyésztők, fanatikusok, rajongók, okosak, stb.

Mindegyikük rendelkezik cseppnyi ésszel, rengeteg tévelygéssel, mindazonáltal hatásukkal formálódik a válogatás, szelekció..."